Több mint 40 éve végeztem el az orvos egyetemet Budapesten, és 1970 óta vagyok reumatológus szakorvos. Ezekből a tényekből 2 következtetést lehet levonni:
1. nem vagyok már fiatal,
2. volt időm gyakorolni a szakmát.
Az első 8 évemet az ORFI-ban (Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet) töltöttem, és – szerencsémre – kiváló klinikusoktól tanulhattam meg a szakmát.
1974-től 2007 májusig, tehát 33 évig dolgoztam a Kútvölgyi Kórház Rendelőintézetében, (valaha Központi Állami Kórház, jelenleg Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb) 1982-től, mint a Fizioterápiás Osztály vezetője. 10 évig irányítottam az Oszteoporózis Centrumot is.
Mint minden reumatológus, foglalkozom a heveny és idült mozgásszervi kórképekkel a nyakfájástól a podagráig (a láb I. ujj /öregujj/ köszvényes gyulladása). Az elmúlt 15 évben behatóan tanulmányoztam a csont anyagcsere betegségeket, melyek közül a leggyakoribb a csontritkulás. A csontritkulás következménye a csont törés, mely fájdalmas, hosszadalmas és gyakran maradandó károsodással jár, nem ritkán halállal. Miután igen gyakori megbetegedésről van szó, (Magyarországon közel 1 millió emberrel lehet számolni), nagyon fontosnak tartom a korai diagnózis felállítását és a megfelelő terápia alkalmazását. A betegek együttműködése döntő fontosságú egy ilyen élethosszig tartó betegségben, ezért 10 éve vezetek beteg klubot, és a Revita Rendelőben is folytatom a beteg-képzést. Ugyan ezen okból vállaltam el az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME) alelnöki tisztét.